Főlap Vadászlap 2006 Április Gyerekeknek - A KIKELET DALNOKAI

Gyerekeknek - A KIKELET DALNOKAI

Végre-valahára megint érezhetjük a tavasz zsongását. Itt a várva-várt bolondos április, amikor újra madárdallal telik meg a táj. „Minden madár társat választ…”, - mondja népdal, hiszen elérkezett a családalapítás, fészkelés időszaka. Tavasszal a vándormadarak tavaszi visszatérése a természet feltámadását jelképezi. A fecske, a tavasz hírnökeként magát a születést és az újjászületést szimbolizálja. A tavasszal még éjszakánként is daloló fülemülét (csalogányt) pedig nem véletlenül éneklik meg számtalan népdalban a párválasztás, szerelem kapcsán. Földünkön több mint tízezer madárfaj él. Európában 450 olyan fajt ismerünk, amely rendszeresen fészkel, vagy átvonul kontinensünkön. Hazánkban több mint 340 madárfajjal találkozhatunk, amelyek 40 százaléka vízi környezetben él, s amelyek jelentős része védett! A madarak csontozata szilárd felépítésű, de könnyű és vékony. Két hátsó végtagjuk, a lábuk, amely az életmódjuknak megfelelően alakult (lehet futó-, kaparó-, gázló-, úszó-, kapaszkodó-, ragadozóláb, stb.). Két szárnyuk módosult mellső végtag. Mellcsontjuk igen fejlett, mivel ehhez tapadnak a repüléshez szükséges rendkívül fejlett mellizmaik, amelyek a szárnyakat mozgatják. Testüket sűrű tollazat fedi, amelynek színe, jellege a fajra jellemző. A tollazat jó hőszigetelő s vízálló is egyben (különösen a vízimadaraké). Fiatalkori tollazatuk pehelyszerű, színe és szerkezete eltér a felnőttkori tollruhától. A kifejlődött madár tollainak színe a korral is változhat és sok esetben a tojó és hím madár színezete eltérő. Sok madárfaj a tollazatának feltűnő színezetével csalogatja magához párját, míg másoknak épp a „rejtő” színük segít abban, hogy a ragadozókkal szemben észrevétlenek maradhassanak. A repülést a szárnyakon található nagy és erős tollak, az úgynevezett evező tollak teszik lehetővé. A farok-, vagy kormánytollak a repülés irányítását szolgálják. A madaraknak fogazatuk nincs, a táplálékot csőrükkel veszik fel, melynek felépítése a táplálkozási módjuknak megfelelően fejlődött ki (lehet hegyes, kúpos, horgas, kampós alakú, stb.). Látásuk rendkívül fejlett, bár külső fülkagylójuk nincsen hallásuk kiváló, viszont a szaglásuk általában gyengén fejlett. A madarak tojással szaporodnak, fiókáik a meszes héjjal védett tojásokban fejlődnek, A szülők a kotlás során testük melegével költik ki a tojásokat. A kotlási idő alatt a megtermékenyített tojásban fejlődik, majd végül kibújik a fióka. A kotlási idő madaranként változó hosszúságú (10-12 naptól 21-28 napig tarthat). Sok madárfaj fiókái fejletlenül kelnek ki a tojásból (fészek lakók) és így hetekig, a szülők gondoskodására szorulnak. A réce-, vadlúd- vagy a tyúkfélék már kibújva a tojásból vidáman futkároznak és önállóan táplálkoznak. A madarak bolygónk különleges élőlényei. Ezért szomorú, hogy egyes fajok részben a káros emberi tevékenységek miatt eltűnnek. Jelenleg körülbelül 150 madárfaj áll a kipusztulás szélén. Lehetőségeinkhez mérten – mindannyian óvjuk e csodálatos lényeket, védjük az élőhelyüket és segítsük megőrizni az életfeltételeiket! HÚSVÉT A tavasz legnagyobb ünnepe a húsvét, amely a tavaszi napéjegyenlőség (márc. 21.) utáni holdtöltét követő vasárnap. Az ünnepet 40 napos húsmentes bőjti időszak, a nagyböjt előzi meg, mely húshagyó kedden kezdődik és Nagypénteken fejeződik be. A keresztény vallás Húsvétkor Krisztus feltámadását ünnepli. A sír száján át egyenesen az égbe emelkedő Krisztus sugárzó alakja a tavaszpont kapuján átkelő Nap, maga a megtestesült Megváltó. A föltámadt Krisztus alakját az ábrázolásokon mindig mandula alakú dicsfény, „mandorla” veszi körül, amely csak azoknak a személyeknek jár, akik a „világok” közt testben, s lélekben egyaránt képesek közlekedni. A nagyszombati feltámadással kezdődő, körmenettel egybekötött örömünnepek része volt az ünnepélyes keresztelkedés is. E rituális, víz általi megtisztulás is az ősi tavaszi szokásból ered. A húsvéti locsolkodás ősi termékenység-mágia. A locsolásért a lányok piros, vagy hímes tojást adtak a legényeknek, amely szintén a termékenység legáltalánosabb jelképe. Az ünnepet várva nagytakarítást tartottak, kimeszelték a házat és elkészítették a jellegzetes húsvéti ételeket. A tojást, sonkát, bárányt, kenyeret, kalácsot meg is szenteltették. A húsvéti locsolásért ajándékba szánt tojásokat a lányok, asszonyok nagypénteken készítették el. A hímes tojásokat viasszal, karcolással, levélrátéttel, maratással, kötözéssel, rátéttel díszítették. Kivételes díszítés volt a tojáspatkolás, amelyet persze a férfiak végeztek, és nagy kézügyességet igényelt. A TOJÁS A tojásforma az életet hordozó csírának, magának a kozmosznak a jelképe. Számos teremtésmítosz a világ keletkezését tojásból történő megszületésként írja le. Ősi mondák szerint a kettétört tojás héjából lett az égbolt, és a Föld, a sárgájából a Nap, fehérjéből a Hold. A tojás elsősorban női vonatkozású: az anyaság-, a Földanya jelkép. Az ember, a természet évenkénti megújulását és magát a világ keletkezését ismétlődő folyamatnak képzelte el. Mivel minden madár tavasszal költ, a tojás a természet megújulásának, s magának az újjászületésnek a jelképe lett. Az ősi tavaszünnepek örököse, a Húsvét is szorosan kötődik a tojáskultuszhoz. A hímes-, vagy piros tojás a föltámadt Krisztust szimbolizálja. A kereszténység előtti időkben a sírokba a holtak mellé díszes tojásokat tettek a feltámadást jelképezvén. Termékenységvarázsló népszokás volt a csecsemők első fürdővizébe tojást ütni, lakodalomban az új asszony széke alá tojást gurítani, tojást dobni az új vetésbe és tojást tenni az új állatalomba. Ezen újjászületési és termékenység varázslások mind évezredes hagyományokból eredtek. A MADÁRTOJÁS SZERKEZETE 1. Meszes héj. 2. Héjhártya. 3. Fehérje. 4. Jégzsinór. 5. Petesejt, (tojássárgája). 6. Csírakorong, (embriókezdemény). 7. Tojássárgája hártyája. 8. Légkamra. A madarak tojással szaporodnak. A fióka a meszes héjú tojáson belül fejlődik. A tojó madár érett petesejtje a tojás sárgája. A kisebb testű énekes madarak tojásainak a héja szinte cigarettapapír vékonyságú, de például a strucc tojás akár a 2 milliméter vastagságot is elérheti. ÁPRILIS Április hónap neve ”Apru” - görög eredetű szó – a tenger habjaiból született, szépség és szerelem istennőjének, Aphroditének a nevéből ered. (A rómaiak vallása szerint a neve: Venus). Amerre Aphrodité elvonul, ott virágba borul a természet és az élet megújul. Aphrodité személyéhez a búzaszemeket csipegető madarakat, a szorgos méheket és a szapora nyulakat kapcsolták. Innen ered a „húsvéti nyuszi” hagyománya is. E hónapnév az „aperire” kinyílni, feltörni igére is visszavezethető, ami a természet nyiladozására, a szántóföldek szántására, „feltörésére” utal. Az ősi, ókori áprilisi ünnepek a növények sarjadásával, az állatok szaporodásával, magával a termékenység-varázslattal állnak szoros kapcsolatban. Már évezredekkel ezelőtt ekkor ünnepelték a nagy istenanyát, gabonaanyát, és a virágistennőt, tiszteletükre áldozatokat mutattak be, és körmeneteket rendeztek. A keresztény – Márk napi, azaz április 25-ei - búzaszenteléskor ősi mintára határjáró körmenetet tartottak, ahol a pap megáldotta a földeket, négy égtáj felé szenteltvizet hintett, amelynek természetesen varázserőt tulajdonítottak. Április a csillagászatban a bika hava, s tulajdonképpen az igavonó állatok munkájának kezdete, hiszen ez a szántás hónapja. Áprilist ezenkívül a pásztorok az ellés és a birkanyírás hónapjának is tartották. E hónapot régi magyar nevén Szent György havának is nevezik. Sárkányölő Szent György napján, április 24-én általában már beköszönt a jó idő - ekkor hajtották ki az állatokat a legelőre, s ekkor kezdődtek az év „munkás” hétköznapjai is. E nap volt a tavaszi gonoszjáró nap, amikor a boszorkányok szabadon garázdálkodhattak, s ezt a napot tartották legalkalmasabbnak a rontásra, varázslásra. Az április 1-jei „április bolondja” tréfák is az ókori tavasz kezdő, mókás örömünnepekre vezethetők vissza. A tavasz beköszöntével a méhek ismét szárnyra kelnek. Nagyböjt idején kitakarítják kaptárjaikat, s felkészülnek az új évre. Görögországban Mária anyaistennőt, „Nagy Méh” néven és alakban tisztelték. E hagyományból eredően a keresztény kalendárium is egyik tavaszjelképnek tekinti a méheket. Összeállította: Cs. Gyenes Emese